Minimál gardrób örök darabokkal? – anya szemmel a kisméretű ruhatárról

Nincs sok ruhám, de annak is a felétől meg kellett most szabadulnom, mert tavaly nyár óta kicsik lettek rám. És ez gondolkodóba ejtett… Mert a minimál gardróbnak van egy kitétele, jellegzetessége, aminek ezek szerint én nem felelek meg.

Mi a minimál gardrób lényege dióhéjban?

  • kevés, de egymással jól kombinálható darabból áll (nincs konkrét szám, hogy max mennyi ruhád lehet)
  • minden alkalomra van benne ruha, és minden ruhának van funkciója, nincsenek felesleges darabok
  • akinek ilyen ruhatára van, az kevesebbet vásárol, és kevesebbet kell gondolkoznia azon, hogy vajon mit vegyen fel
  • minden darab tudatosan, sokféle szempontot mérlegelve került be a ruhatárba
  • a ruhák tartós, minőségi darabok, amiket sok-sok évig tud használni a tulajdonosa

Először is le kell szögeznem, hogy én minimál gardróbból öltözködöm, és rettentően szeretem, rengeteg előnye van. Csak egyetlen egy pontjával kapcsolatban merültek fel bennem kételyek: mindenhol azt lehet olvasni, hogy ha minimál gardróbot, vagy fogalmazzunk inkább így, kevesebb darabból álló ruhatárat szeretnél felépíteni, akkor válassz minőségi darabokat, amiket sok-sok évig tudsz majd használni. Azaz válaszd a klasszikus örök darabokat. És az elmélettel egyet is értek. DE. Most jön a valóság: ma előszedtem a tavaly ősszel elpakolt nyári ruháimat, és elkezdtem felpróbálni. A fele már ment is a zsákba, mert kicsi volt. És volt olyan is, amitől azért váltam meg, mert már nagyon nem én vagyok, nem passzol a stílusa. Szóval hogy is van ez? Minimál gardrób örök darabokkal? Létezik?

Nem mondom, hogy nem létezik, hiszen lehet, hogy van, aki ezt tudja kivitelezni, és komfortos is neki, passzol az életviteléhez. És az elmélet szerintem tökéletes. De én magamból kiindulva azt mondom, hogy ilyen tisztán azért nem túl életszagú. Mert változunk.

Változik a testünk

Van úgy, hogy egy-egy kedvenc darabunkat is el kell engednünk, mert pl szülés után megváltozik a testünk, a méretünk. Én a legkisebb gyermekünkkel, Ilussal tapasztaltam ezt meg. Először a szülés utáni szorongásos depresszióm miatt iszonyatosan lefogytam, minden leesett rólam, ami a várandósság előtt még jó volt – muszáj volt kis méreteket beszereznem. Aztán a terápia hatására végre tudtam enni, és szépen lassan elkezdtek visszatérni a kilóim is – újra jöhettek volna a várandósság előtti ruháim. Csakhogy egyáltalán nem volt kedvem azokat a ruhákat hordani. A depressziómban ez volt az egyik szembetűnő dolog, hogy nem éreztem jól magam semmiben, ami kicsit is szűk volt, szóval következtek a laza és oversize darabok. És most ott tartok, hogy két mérettel nagyobb a csípőm, mint Ilus előtt, és kénytelen vagyok újra lecserélni a ruhatáram egy részét, mert ami tavaly még jó volt, idén már szűk.

Változik a stílusunk, ízlésünk

Szeretem a változatosságot. Figyelem magam, és évről évre változik, hogy éppen mik a kedvenc darabjaim. Én nem tudnék egy olyan ruhatárat elképzelni, amiben évekig ugyanazok a darabok vannak, ugyanazokat hordom. Bár semmi sem fekete vagy fehér: Nekem is vannak olyan darabjaim, amik sok éve a ruhatáram részei, és rettentően szeretem őket. De amikor hozzám kerültek, nem tudtam, hogy ez így lesz majd. Egyszerűen csak így alakult: annyira jó volt a fazon, anyag, szabás, hogy sokféle alkalmon és élethelyzetben megállta a ruha a helyét, és még a méretváltozásaimat is kibírta, így alapdarabbá vált. Amiről viszont azt gondoltam, hogy sok évig hordom majd őket (pl egy klasszikus sötétkék blézer), az most nem jön rám… És persze törekszem arra, hogy amim van, azt a lehető legtovább használjam. De ha már valamit nagyon nem szeretek, azaz elhanyagolva fekszik a szekrényemben, akkor azt továbbadom, mert minek foglalja a helyet, ha már nem okoz örömet, és nem is viselem emiatt?

Nekem fontos, hogy csak olyan ruháim legyenek, amiket szeretek, amik minden napomhoz hozzátesznek. És ez azzal jár, hogy nálam cserélődnek a darabok. Nem, nem veszek minden héten ruhákat. A fenntarthatóság nekem nagyon fontos, amibe nem fér bele, hogy csak úgy vásárolgatok. De az sem, hogy olyan ruhákat tároljak, amiket már egyáltalán nem hordok. Szóval ami nem kell, azt továbbadom, és amire szükségem van, azt pedig általában használtan szerzem be, hogy meghosszabbítsam az életét azoknak a ruháknak, amiket már úgyis legyártottak.

Változik az élethelyzetünk

És persze az is benne van, hogy más és más életciklusban, más és más típusú ruhákra van szükségünk, vagy másokban érezzük jól magunkat. Egy dolgozó nőnek nyilvánvalóan különbözik a ruhatára egy kisgyerekkel otthon levő anyáétól.

Szóval ne feledkezzünk meg róla, hogy a testünk, az élethelyzetünk és az ízlésünk is változik. Szerintem ezzel együtt kell mozognia a ruhatárunknak is. A ruhatárunk van értünk, nem pedig fordítva. Nagyon szuper a pici ruhatár, rengeteg előnye van, én csak ajánlani tudom, de ne bánd, ha jönnek-mennek benne a darabok. 😉 

Kapcsolódó bejegyzések