Kihívás: Minitáskával az élet – Maxi táska vs minitáska 1-1

Írta: Mira

Téma: TESZTELD A DIVATOTTREND Comments: No comments

Eljött az igazság nagy pillanata, most kiderül, mi lett a kihívás eredménye: azaz lehet-e élni minitáskával kisgyerekes anyukaként?

 kriszti_mira

Május 4. vasárnap, a kihívás utolsó napja.

Kriszti:

Rövid bemutatkozás:

Hány gyerekes csinosanyu vagy? Van két pici gyermekem, egy csodás házasságom! Zalán 1 éves, Nóra 3 éves. Imádom őket és most körülöttük forog az életem. Persze próbálom a divatot is követni, inkább csak interneten és újságokban, mint magamon!

Kedvenc ruhaüzleted: Kedvenc üzletem a H&M, Mango, szeretem a Zara és Next ruhákat is és néha találok jó rucit F&F- ben is.

Jelen pillanatban mik a kedvenc színeid? Kedvenc színem az idei nyáron a sárga, drapp és kék!

Kedvenc időtöltésed gyerekekkel és gyerekek nélkül: Mit is csinálhatna egy főállású anyuka: reggeltől estig játszom a gyerekekkel és próbálok egy háztartást vezetni mellettük! Szoktunk játszóházazni, játszóterezni, biciklizni, a nagyobb leányzónak vannak már barátnői, velük játszani!

Miért vágtál bele a kihívásba? A kihívásba azért vágtam bele, mert mindig is érdekelt a divat és az is, hogy mit kezdenék egy kis táskával én, a táskamániás, akinek csak nagy táskái vannak, néhány közepes!

1. Hova indultál a hétvégén minitáskával?

Szombaton a gyerekekkel voltunk ismét és a táskámat se nagyon vittem magammal, csak este, mikor a barátainkkal találkoztunk. Vasárnap is családi programok délután egy kis Müller a nagylánnyal.

 

2. Volt veled gyerek?

Igen, az egész hétvégét gyerekekkel töltöttük, ami csoda jó volt.

 

3. Mit vittél magaddal?

Gyerekeken kívül nem is kellett más:)

 

4. Hogyan sikerült teljesíteni a kihívást – avagy belefértél-e a kistáskádba?

Sikeresen megtanultam, hogy amíg pici gyerekek vannak, ezt a divatot nem fogom követni. A telefonom nem fért el a táskámban, kezemben volt a picivel együtt és leejtettem, a képernyő pedig betört:(

 

5. Hogyan összegeznéd a kihívás tapasztalatait? Be fogod építeni a ruhatáradba a minitáskát?

Van jó és rossz tapasztalatom is , de azt hiszem lényegében annyi, amit eddig is megírtam: kisgyerekek mellé ajánlatos a nagy táska, viszont gyerekek nélkül néha megéri lecserélni a nagy táskát picire, hiszen csinos és könnyű egyben. Szerintem be fogok szerezni egy kis táskát a jó alkalmakra!

Utóhang:

Visszapakoltam a nagy táskába és sokkal könnyebb lett, mivel volt pár fölösleges dolog benne. 🙂 És rájöttem, mik azok a dolgok, amik tényleg fontosak egy hosszabb vagy rövidebb ügyintézéshez. 🙂 Fölöslegesen nincs értelme cipelni, csak legyen időnk kiválogatni!

Mira:

Rövid bemutatkozás:

Hány gyerekes csinosanyu vagy? Két kölök, egy 8 éves Sebi és egy 4 éves Janka stylist anyukája vagyok. Hogy ez genetika vagy sem, nem tudom, de mindkét gyerek határozott elképzelésekkel rendelkezik a saját öltözködését illetően, és nem is hagyják magukat lebeszélni semmiről, amiről ők azt gondolják, hogy ok.

Kedvenc ruhaüzleted: Na, erre nem nagyon tudok mit írni, mert szerintem szinte mindenhol lehet egy-egy szuper darabot találni, szóval nincs olyan, hogy csak ide vagy csak oda szeretek menni vásárolni.

Jelen pillanatban mik a kedvenc színeid? Jellemző rám, hogy erős élénk színeket hordok, pedig vannak a színpalettámon finomabb, világos pasztellszínek is. Idén ez utóbbiakat szeretném kicsit jobban beemelni a ruhatáramba. Ha konkrét színt kell mondanom, akkor a menta, púderrózsaszín és ezüstszürke.

Kedvenc időtöltésed gyerekekkel és gyerekek nélkül: gyerekekkel mostanában gyakran járunk könyvtárba, Sebi most már egyedül olvas, és mivel szeretnék képben lenni a kortárs gyerek irodalommal, én is rákaptam kicsit az ifjúsági könyvekre. Ha gyerekek nélkül vagyok, akkor állatira szeretek tortákat sütni, és mivel a családban vagyunk többen is, akik érzékenyek vagyunk ilyen-olyan élelmiszerekre, így van is lehetőségem kísérletezni mindenféle extrasággal – egyébként ez a tevékenység nem mindig gyerekmentes, mert főleg Janka nagyon szeret segíteni.

Miért vágtál bele a kihívásba? Itt elolvashatod. És borzasztóan örülök, hogy Krisztivel együtt csinálhattam végig. Egyrészt, mert ketten sokkal izgalmasabb, másrészt mert Krisztinek sokkal kisebbek a gyerekei, mint nekem, így ti is több szempontból követhettétek végig a történetet. És pont amiatt, hogy neki tényleg két egészen pici gyereke van, nagyon értékesek az ő tapasztalatai minitáska ügyben.

 

1. Hova indultál a hétvégén minitáskával?

Sok helyre nem kellett mennem, de ahova mentem, oda jött velem a minitáskám is. Szombaton a Balatonról haza Fehérvárra, vasárnap reggel istentisztelet, utána gyerekek haza transzportálása a nagyszülőktől.

2. Volt veled gyerek?

Nem igazán. 🙂

3. Mit vittél magaddal?

A szokásos szükséges dolgokat: zsepi, pénz, kártyák, kulcsok, telefon.

4. Hogyan sikerült teljesíteni a kihívást – avagy belefértél-e a kistáskádba?

Még egy hét után is ért azért meglepetés: fel kellett volna írnom egy nevet telefonszámmal, de nem volt nálam toll+papír. (Arra meg ebben a másodpercben jöttem rá, hogy a telefonomba is írhattam volna… Papírfüggő vagyok.)

5. Hogyan összegeznéd a kihívás tapasztalatait? Be fogod építeni a ruhatáradba a minitáskát?

Szuper jó dolognak találom! Kényelmesebb vele az élet sok szempontból, mert pici, tényleg nem okoz vállfájást, sosincs útban. Viszont többet kell így rákészülni agyban az egyes utakra, hogy hova mit kell magammal vinni, de ez megszokható talán. A hét végére már majdnem mondhatnám magamat rutinosnak is: mindennek megvan a helye a táskában, ami meg nem fér bele, annak a kocsiban. Jobban végiggondolom elindulás előtt az életemet és szerintem ez kifejezetten pozitív hatással van rám! 🙂

A lényeg, hogy én megpróbálom az életet, ha nem is minitáskával, de sokkal kisebb táskával élni, mint amivel ezelőtt toltam. Valahogy nem kívánom vissza a vállamra a 3,5 kilós súlyt… (Hozzáteszem, hogy a 4 és 8 éves gyerek azért már nem a pelenkás kategória, tehát közel nem kell annyi dolgot magammal vinnem, ha elindulok valahova gyerekkel, mint mondjuk Krisztinek. Ráadásul az enyémek már elbírják a saját cuccukat a saját hátizsákjukban, akkor meg miért vigyem én?)

Utóhang:

Tegnap (vasárnap) este gondolkoztam, hogy mi legyen most, hogy vége a kihívásnak: visszapakoljak-e a nagy táskámba, vagy maradjon a pici? Végül inkább a fáradtságom, mint a megfontolt döntés miatt, maradt minden a minitáskában. És reggel sem került át máshova: indultam az egy hét alatt megszokott módon. És hála a kihívás alatt megélt bakiknak, most semmi nem maradt otthon, se kulcs, se gyerekcsat, se napszemüveg. És egész nap a minitáskával intéztem a dolgaimat.   Egészen furcsa érzés, hogy tényleg nem hiányzik a nagy táska, és már el is határoztam, hogy beszerzek egy ici-picit nagyobb méretű kistáskát, mint a mostani és az lesz a mindennapi táskám. Nem nyúzom tovább a vállam! 🙂

 

Kihívás teljesítve és én azt mondom: nem is annyira földtől elrugaszkodott elképzelés az élet egy borítéknál épphogy csak nagyobb táskával!

A kihívás részleteit itt olvashatod:

 

 

Leave a reply

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>