Kihívás: Minitáskával az élet – első nap

Írta: Mira

Téma: TESZTELD A DIVATOTTREND Comments: 2 hozzászólás

Az első napot kibírni úgy, hogy csak 2-3 dolog van nálad, miközben hozzászoktál, hogy a fél életedet magaddal cipeled, nem kis dolog. Nekünk sikerült, ha nem is feltétlenül meglepetések nélkül…

Olvassátok:

április 28. hétfő, a Kihívás első napja:

Kriszti:

1. Hova indultál ma minitáskával?

Voltam ma sétálni a picivel és vásárolni! Lájtos napok!

2. Volt veled gyerek?

Volt velem gyerek! A sétánál természetesen. És a vásárlásnál pedig mindkettő ott volt, ami ilyenkor kész sport!

3. Mit vittél magaddal?

Pénz, kártya, kulcs,telefon,zsepi!

4. Hogyan sikerült teljesíteni a kihívást – avagy belefértél-e a kistáskádba?

A sokk az egésznap kísért! A sétánál azért annyira nem hiányzott semmi, nem mentünk messzire, a játszótérre és a tóra. A fertőtlenítő kendő természetesen hiányzott, de megoldottuk!

A vásárlásnál borzalmas volt, hogy a gyerekek innivalója nincs kéznél! Közben kaptam pár telefont, amihez naptár kellett volna, hoppá az nincs nálam! Viszont könnyebb volt cipelni és ami szuper volt: futni az épp járni tanuló és a „máshogy nem tud közlekedni csakis futni” kislányom után!

Mira:

1. Hova indultál ma minitáskával?

Reggel a gyerekeket vittem suliba-oviba, utána gyors bevásárlás. Délután meg mentem értük.

2. Volt veled gyerek?

Igazából a cuccok szempontjából nem, mert nem kellett semmi olyat vinnem magammal a gyerekeknek, amit a táskámba kellett volna tartanom. Ja, de! két pez cukorka délután, de ez belefért a táskába. 🙂

3. Mit vittél magaddal?

Amit a képen látsz: víz (enélkül nem indulok el sehova), zsepi, pénz, kártyáim, telefon, kocsikulcs, lakáskulcs, egy kölcsön-kulcs, és a napszemüvegem.

kihivas_elso_nap_logo

4. Hogyan sikerült teljesíteni a kihívást – avagy belefértél-e a

kistáskádba?

A tegnap esti para után meglepően megnyugodtam reggelre és határozott mozdulatokkal szedtem ki a nagy táskámból azt a pár cuccot, amire szükségem lesz. Így a nagytáska még a kocsiba sem jött velem (büszke vagyok magamra). Kicsit azért csoportosítani kellett, pl a pénztárcámat le kellett váltanom, mert nem fért volna bele a táskába, így csak a pénzt tettem át a kisebbe, likvidálva a kislányom hajgumijait belőle, és megválva a pénztárcámban hordott könyvtári olvasójegyektől, buszjegyektől és egyéb tartozékoktól. És persze mérlegelnem kellett, hogy mi az, amit elég, ha a kocsiban hagyok: így a táskám helyett a kocsiba került a napszemüvegem, a vizem, a kocsikulcs és a kölcsön-kulcs, ami egy órán belül úgyis visszakerült a gazdájához.

kihivas_elso_nap_logo02

Nekem egyértelmű siker volt ez a nap, mert meg tudtam válni a nagy táskámtól és a naponta magammal cipelt cuccok 80%-ától. Egészen meglepő élmény volt, hogy annyira pici a táska, hogy vezetéshez pl le sem kellett magamról vennem, így kiszállásnál sem kellett eltorzult fejjel kiemelnem a dögnehéz táskámat az anyósülésről, csak kipattantam a kocsiból! A férjem is megjegyezte, mikor délután beült mellém, hogy  „Nahát! Nem kell elpakolnom a táskádat az ülésről!” 🙂 A kézkrémem hiányzott csak, de az be fog kerülni a kocsiba, így megoldódik ez a probléma. A határidő naplóm hiányától féltem nagyon, de kiderült, hogy egészen jó vagyok a programjaim időpontjának felidézésében, ha nincs más választásom…

Ja, és a kocsikulcs!!!! Na, az addig rendben volt, míg a kocsiban ültem ugyebár…De mikor kiszálltam, akkor nem tudtam hova tenni! A kistáskámba pont nem fért már bele, így a kezemben vittem. Egészen addig, amíg a boltban nem kellett a kocsit tolnom, mert úgy már nem volt kényelmes a kezemben szorongatni a kulcsot. De akkor hova tegyem??? Végül betettem a bevásárló kosaramba (nem a bolti, saját), aminek az alján egy kötött bélés van, na az alá raktam, hogy nehogy valaki kikapja a kosárból. Persze, hogy a vásárlás végére elfelejtettem, hogy ott van és egy-két kétségbeesett pillanatig lázasan kutattam a gondolataim között, hogy hova is tehettem a kulcsot… Pánik a köbön.

Délután meg a suliban szintén a kezemben a kocsikulcs, de közben már a kezemben a gyerek kabátja, az esernyő, a gyerek esernyője, a másik gyerek angol cucca… basszus, hol a kocsikulcs???? Szóval ez para és nem találtam még rá megoldást. Igazából a kulcs beleférne a táskába, de van rajta egy szép türkizkék gorilla, hát az már nem fér bele. De leszedni nem akarom (még).

majom_logo

 

Az első nap megrázkódtatásai után a második nap már könnyebb szokott lenni, igaz? Vagy még csak most jönnek elő a problémák? Olvassatok holnap is, mert kiderül, tartogat-e meglepetést nekünk a minitáskás élet!

Az előzményeket itt olvashatod:

Kihívás! – Kibírod egy hétig miniben?

Kihívás: Minitáskával az élet – nulladik nap

 

 

2 comments to Kihívás: Minitáskával az élet – első nap

Leave a reply

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>